Szirti sas

Írta: Pesti József

Emlékszem, gyerekkoromban mindig izgatottan vártam a "Kisfilmek a nagyvilágból "című sorozat kezdő kockáit, melyben egy szirti sas épp leránt a szikláról egy zergegidát.
Az eltelt évek alatt volt szerencsém közelebbről megismerni ezeket a szó szerint csodálatos madarakat, akik éppúgy tudnak "tomboló bestiák" de kedveskedő barátok is lenni.
De nézzük, ismerjük meg őket közelebbről!
Öt alfaját találhatjuk az északi féltekén, chrysaetos törzsalakja Eurázsiában él, hameryi típusú madarakat a mediterrán övezetben láthatunk. Míg a daphanea jellegűek Szibéria hegyei felett köröznek, (közülük kerülnek ki a legnagyobb testű szirti sasok), addig Észak-Amerikában a canadensis nevezetű, sötét színű madarakat figyelhetjük meg .
A sort záró japonensis alfaj, melynek egyedei a legkisebbek, nevükből jól sejthetően Japánban terjedtek el.
Téli kóborlóként rendszeresen figyelik meg őket hazánkban is, de nem kis örömünkre jó pár évvel ezelőtt mar feljegyezhették az első sikeres költésüket. Mára kisebb "populációja" él hazánkban, melyek megjelenését a szlovákiai Alacsony Tátrában élő populáció fészkelő helyeiről kiszoruló fiatalok territórium foglalásának tulajdonítják.
Így valósulhatott meg, kissé rendhagyónak mondható Békés megyei fészkelésük is; melynek rendkívüli mivolta e fajra oly jellemző hegyvidéki élőhelyük feladása volt.
Fészkelő helyül általában sziklaüreget, vagy évszázados fát választanak a rendszerint életük végéig együtt élő párok; és mivel szerencsésebbjeik, akar negyven évnél is öregebbek lehetnek, az ezalatt évente tatarozott fészkeik 2-2,5 m szelesek és 1-1,5 m magasak is lehetnek. Ezek súlyuknál fogva a fészket tartó ággal együtt könnyen le is szakadhatnak egy-egy vihar alkalmával.
Rendszerint két tojásból áll a fészekaljuk, de csak ritkán repítenek két fiókát; ennek fő oka a legtöbb sasfajra jellemző káinizmus.
E jelenség abból áll, hogy az erősebb fióka, általában az idősebb, csőrcsapásaival megöli a gyengébb testvérét.
Ez a reflex csak az első pár héten működik a pelyhes trónörökösökben, így tartósabb rossz idő esetén, amikor a tojó erősen üli a fiókákat és ezzel megakadályozza a testvérgyilkosságot, mindkét sasfiók kirepülhet .
Csak ennek a ténynek a tudatában, elméletileg minden évben közel megduplázhatnánk a kirepült fiókák számát; minthogy a kelés előtt eltávolított tojásból kikelt fiókákat, 15-20 naposan visszahelyezve a feszekbe, kizárhatnánk a fiókakori mortalitás egyik vezető okát.
A két és félhónapnyi fészekben eltöltött fiókaság után kirepülnek a fiatalok, majd a tél végén szüleiktől különválva önálló életet kezdenek.
Ekkor tollazatuk sötét csokoládébarna, vállukon, tarkójukon vörösesbarnává világosodva. Az elsőrendű evezőik első ötöd része fehér, ezzel világos kéztőfoltot alkotva a szárnytükörben. Fehérek a kormánytollaik is fekete sávval a végükön; Ezek a tollak voltak az észak-amerikai indiánok fejdíszeinek elengedhetetlen kellékei, melynek minden egyes darabja különbözőre munkálva más-más jelentéssel bírt.
Ehhez a művelethez használt tollak beszerzéséhez nem pusztították el a madarakat, hanem csapdázták őket, és pár értékes tolluktól megfosztva, szabadon engedtek őket.
Végleges, öregkori színezetüket ivarérettségükhöz hasonlóan 4-5 év alatt nyerik el, ekkor színezetükben a vörösesbarna uralkodik aranyszínű, lándzsás tollakkal a tarkójukon, valamint páratlan szépségű márványozottsággal az evező és kormánytollaikban.
A sas szóról mindenkinek valami nagy madár jut eszébe, és ha nem is minden fajuk óriási, a szirti sasról mindenkeppen helyénvaló a megállapítás, hogy "hatalmas" madarak.
Átlagos testméreteik: tojók 90 cm körüli testhosszal, 4,5-6 kg testsúllyal, és 2 m feletti szárnyfesztávolsággal bírnak. Hímjeik a ragadozó madarakra jellemzően kisebbek, az ő adataik a következő értékek körül mozognak, átlagos testhosszuk: 80 cm, mérlegelésükkor a 3,5-4 kg közötti súlyokkal találkozhatunk leggyakrabban. Szárnyfesztávjuk e méreteikhez igazodva 180 cm környékén mérhető.
Még egy méret, ami alátámasztja a táplálékpiramis csúcsán elfoglalt előkelő helyüket: a hátsó gyilkoló karmuk (hallux) hossza tojóknál akar 5 cm felett is lehet!
Ilyen készségekkel "felfegyverezve " az egyszer a karmaik közé került zsákmány sorsa hamar megpecsételődik.
Zsákmányspektrumuk igen széles. Mezei pocoktól a fiatal szarvasborjúig, aprómadarak fiókáitól a kifejlett hattyúkig mindent zsákmányul ejthetnek, ami nem elég éber vagy gyors.
Természetesen ők sem kivételek, mint minden ragadozó madár, ők is azokból a zsákmányállatokból ejtenek a legtöbbet, amelyek a legnagyobb számban találhatók territóriumuk határain belül.
Az Alpokban élő szirti sasok zsákmánylistájának például 80 %-a mormotákból áll, de a skandináv madarak túlnyomórészt havasi nyulat és fajdokat ejtenek el.

A mai modern solymászatban "reneszánszát" éli a sasokkal - szirti sassal történő vadászat, mégis, ha megnézzük, csak minden kb. 50. solymászra jut egy sassal vadászó "kolléga".
Ennek természetesen számos oka van; először is borsos áruk az ami miatt nem oly elterjedtek és tartásuknak is magasabb az anyagi vonzata.
A madarak tömege sem elhanyagolható, gondoljunk csak bele, mondjuk egy egyhetes vadaszat alkalmával, napi 10-15 km-t gyalogolni terepen, balunkon egy ötkilós eleven "fegyverrel".
Végül, de nem utolsó sorban maguk a madarak, mármint tekintélyt parancsoló markaik és hozzá párosuló temperamentumuk.
Ezeket a legendákat teremtő madarakat csak komoly tapasztalattal rendelkező solymászoknak ajánlom, akik körültekintő idomítással, a ragadozó madarak királyának kijáró tisztelettel, de a félelem minden nyoma nélkül tudják kezelni madaraikat.
Isten óvjon mindenkit, egy alacsony kondíciójú vagy zsákmányféltő, frusztrált, esetleg területét védelmező (tenyésztés), felbőszülten tomboló, ötkilós agresszióbombától!
Képzeljük csak el a szituációt, amikor karon, nyakon vagy -és mellbe fog madarunk a puszta közepén, mikor fel szeretnénk venni zsákmányáról.
Távol álljon tőlem, hogy bárkit is elriasszak a "sasozástól", de ezek olyan veszélyek, amelyekkel számolnia kell minden szirti sast röpítőnek.
Mint mindig, itt is a leghatásosabb módszer a megelőzés!
Imprint fiókákat lehetőleg ne etessünk kézzel; amikor már tudnak önállóan enni, készítsük elő húsadagjukat, és a madarat vigyük oda a táplálékhoz.
Ezzel megakadályozhatjuk, hogy kifejlett madarunk mentálisan meg mindig fióka maradjon, és bennünk elsősorban táplálékforrást lásson, ami nem lesz túl szerencsés dolog, ha elkezdjük kondicionálni a madarat. Adjunk annyi zsákmányolási lehetőséget vadásztársunknak amennyit csak bírunk, ezzel megelőzve frusztráltságát, agressziója "felhalmozódását".
Illetve, amikor leléptetjük zsákmányáról, az valóban léptetés legyen, ismerek solymászokat, akik újságpapírt hordanak a tarisznyában, hogy azzal letakarjak a nyulat, így minimális frusztrációt okozva madaruknak.
Mindenkeppen jó, ha van egy segítőnk is, aki ha kell, észrevétlenül tudja a zsákmányt tarisznyába tenni, vagy a madár szemei elől eltüntetni.
Bámulatos memóriával rendelkeznek "aranyhajú" vadászaink, az óvatlanul tarisznyába tett nyulat órák múlva is újra "megtámadhatják”, kellemetlen perceket okozva ezzel gazdáiknak.
A szirti sasok hosszú évtizedekig társaink lehetnek, ha az alapvető tartástechnológiai és higiéniai feltételeket megtartjuk, csakúgy, mint bármely más madárfaj esetében.
Különösebb érzékenységet nem mutatnak egy betegségre sem; talán a talpfekélyt tudnám kiemelni de ezen probléma is megelőzhető a megfelelő körültekintéssel .
Valós veszélyt jelentenek a területen található magasfeszültségű vezetékek és oszlopaik, amik több sas halálát okozták, mint az összes többi ok együttvéve.
Erre csak egyetlen megoldás létezik, ne engedd el a madarad, ha csak egyetlen ilyen oszlop is van addig, amíg a szemed ellát.
Sajnos ez sem fog 100 %-os védelmet nyújtani, mivel ha a madarunk engedetlenkedik és mondjuk elvitorlázik pár km-t, meg mindig baj érheti.
Mindemellett, ezekkel a madarakkal kesztyűnkön olyan élményekre tehetünk szert, amelyekre, bátran mondhatom, kevés más fajú madárral tehetnénk.
A legelterjedtebb vadaszati mód szirti sassal, a solymász által felhajtott vadra, kesztyűről, sapka alól engedett madárral történő pedzés.
Vadászhatunk madarunkkal szabadon követő - köröző stílusban is, ahogy ezt sokan Nagy- Britanniában űzik, bar meg kell jegyeznem, számomra kevésbé szimpatikus ez a mód, mivel itt szinte teljesen kívül esik madarunk minden kontrollon, már ami a vadra engedést illeti.
Nagyvad vadászokhoz méltóan kiülhetünk lesre is madarunkkal, ideális esélyekkel havas teli napokon rókakoslatás idején.
Vagy elállóként várhatunk a vadra, arra alkalmas zugokban, míg cimboráink őzet, rókát, nyulat hajtanak elénk a takarásból.
És végül, de nem utolsó sorban lóhátról is engedhetjük sasunkat, mint ahogy tettek ezt a mongol vagy kazah solymászok is, akik elsősorban akkor veszik nagy hasznát sebes lovaiknak, amikor kifejezetten veszélyes vadra engedik vadásztársukat, mint például rókára vagy farkasra.
Remélem írásommal sikerült rokonszenvet keltenem az olvasóban ezen impozáns madarak felé, és néhányukkal majd szirti sassal a kesztyűjén találkozhatom rövidesen.